Luxusnyalánkság

TIZENKETTEDIK FEJEZET

Szia Holly! Részletesen elovlastam leírásod és igazán tetszett őszinteséged… Hadd mondjak pár szót magamról… 41/f/nős vagyok… jól iskolázott, van egy mérnöki alapdiplomám meg egy MBA-m… Szoftverekkel dolgozom és nagy projektek végrehajtásáért vagyok felelős sok sportot szeretek mint a krikett, tenisz, foci… és főként az izgalmas beszélgetéseket… Igen, mindenkinek vannak testi szükségletei, és amikor ezekhez a szükségletekhez belső szépség társul, az élvezetes élmény lesz… Igazán tetszett az az ötleted, hogy próbáljuk ki a dolgot egy hétif és nézzük meg hogy megy… Szeretnék hamarosan találkozni veled és beszélgetni kicsit, hogy biztos legyen, ugyanazt akarjuk. Szia, Alfred
Kedves Alfred! Örömmel találkoznék Veled, hogy megbeszéljük a megállapodás további részleteit. Neked hol lenne jó? Szia, Holly
Kedves Holly! Egy gépészeti cégnél dolgozom netral bayben. Nagyon elfoglalt hetem van, szóval találkozhatnánk abban az Oaksban, amelyik közel vn? Alfred

A helyesírási hibák a gyors gépelés, kevés átolvasás és annak kombinációja lehetett, hogy Alfrednak nem az angol az anyanyelve. Akaratlanul is eltűnődtem, hogy vajon Alfred mitől fél: attól, hogy a főnöke vagy attól, hogy a felesége kapja rajta. Aztán eltűnődtem, hogy melyik a rosszabb.
Figyelmen kívül hagyva korábbi fenntartásaimat, hogy a potenciális ügyfelekkel nem találkozom kocsmában, besétáltam az Oaksba és ragyogó külleműnek éreztem magam. Láthatóan Észak-Sydney öltönyös férfihada is ekként vélekedhetett, és sok méltató pillantást 129 kaptam férfiaktól, akik valószínűleg többet ittak kicsit a kelleténél. Most is egyértelmű volt, hogy egyikük sem Alfred, habár a kocsma nagy volt, és a bárpultok zsúfolásig megteltek. Már bántam, hogy féltem rákérdezni, milyen nemzetiséget is keressek, de annyira helytelen kérdésnek tűnt.
írtam neki egy sms-t. Itt vagyok abban a teremben, ahol a nagy tv-képernyő van. H Aztán a bárpulthoz mentem, és kértem magamnak egy vodka-szódát. Az általam választott teremben javarészt munka utáni csoportok üldögéltek, és én voltam ott az egyetlen facér ember. Újra és újra az órámra pillantottam, és körbe-körbenéztem, hogy senki ne próbáljon felszedni.
Alfred pár perc múlva küldött válasz sms-t. Még tart a megbeszélés – most nem tudok beszélni.
Úgy döntöttem, hogy feltérképezem kicsit a tavernát várakozás közben, és végigbóklásztam a különféle termeken, kezemben az italommal. Bármerre mentem is, a férfiak elragadtatott pillantásokat vetettek rám, míg a barátnőik vagy munkahelyi kollégáik csak a szemüket meresztették. Eltűnődtem, vajon mit gondolnának, ha tudnák, miért vagyok itt.
Épp letelepedtem a külső részen, amikor Alfred újabb sms-t küldött. Itt vagyok a bárnál a nagy tv-képernyőnél. Merre vagy?
Visszaírtam neki. Maradj ott. Megyek. H Visszasiettem az első terembe és körbejárattam a szemem. Meg is volt. Indiai férfi, aki várakozón nézett erre-arra, és a kezében két pohár pezsgőt tartott. Odaléptem hozzá.
– Alfred? – kérdeztem szükségtelenül.
– Holly? –mondta.
Adtam egy gyors puszit a szájára.
Meglátta a vodkámat és parányit zavarba jött a pezsgő miatt.
– Ohhh, az sokkal jobb? –jelentettem ki. Letettem az egyik oldalamra a vodkám maradékát és elvettem a felkínált poharat, bár nem tudtam elnyomni a sajnálat apró szikráját, amiért hagyom kárba veszni a jó Stoli vodkámat.
Alfred elég túlsúlyos volt és nehéz volt nem kedvezőtlenül összemérnem őt Mahut eleganciájával. Alfred haja nagyon zsíros volt, a fogai pedig ferdék. A lehelete fokhagymától bűzlött. Emellett feszültnek és kimerültnek látszott. Rögvest tudtam, hogy nem ő az én emberem. Azt kívántam, bárcsak leléphetnék.
De még ennél is rosszabbak voltak a pillantások a férfiaktól, akik az imént megnéztek maguknak. Úgy bámulták Alfredot, mintha azt gondolnák: „Mije lehet ennek a fickónak, ami nekem nincs?” Valószínűleg ez fordította jóra a dolgot. Azonnal a védelmembe akartam venni Alfredot és elhatároztam, hogy olyan kellemessé teszem a számára a találkozásunkat, amennyire csak lehetséges. Belevágtam a blöffölésbe, és még egy második kör pezsgőt is hozattam, főként a minket bámuló férfiak okán. Olyan gyakran érintettem meg Alfred karját, ahogy csak tudtam, és vidáman nevettem a viccein. Tudtam, hogy nem nekem való, de az ki volt zárva, hogy hagyom megszégyenülni a körülöttünk ülő férfiak előtt.
A régi jó történetet mesélte el – a felesége elvesztette az érdeklődést a szex iránt, de nem hajlott a válásra. Esténként akart velem találkozni, és azon kaptam magam, hogy – újfent – az otthon magukra hagyott feleségekre gondolok.
A második pohár pezsgő után megkérdezte, hogy elvihet-e vacsorázni, és nagyon csalódott képet vágott, amikor sajnálkozva nemet mondtam, arra hivatkozván, hogy „már elígérkeztem”.
– Be kell mennem a belvárosba. Felajánlhatom, hogy elvigyelek a taximban? – kérdezte Alfred.
Kisstílű lett volna visszautasítani. Különben is, jól mutatna, ha együtt távoznánk.
– Persze – mondtam.
– Igazán kedves.
Végül nem találtunk taxit, és mindketten vonattal mentünk a Town Hall megállóig. Nehéz volt beszélgetni, mert körülvettek az ingázók. Örültem a kis szünetnek.
– Egész jövő héten embereket interjúztatok – mondtam.
– Péntekig értesítelek.
Adtam egy puszit a szájára, és tudtam, hogy most látom utoljára. Bíztam benne, hogy élvezte a találkozást, meg az irigy tekinteteket. Kedves ember volt. Jobbat érdemelt.

Újabb csendes hétvégét töltöttem el, és bővítettem a „lehetséges jövőbeni próza” nevű fájlomat. Ráébredtem, hogy jobb, ha leírom, amiket érzek, ahelyett hogy újra és újra ugyanazokon a gondolatokon és kételyeken rágom magam a fejemben. Ezenkívül igyekeztem ügyet sem vetni a felbukkanó motívumokra. Hétfőn megnéztem az üzeneteimet az internetkávézóban.
Hello Holly! A bemutatkozásod nagyon hasonlít az enyémhez, mivel én is nagyra tartom az életben a minőségi dolgokat. Egyenes leszek veled, mert nem szeretném az idődet rabolni. Nős vagyok, 40 éves, és egy előkelő lakásban élek Erskinville-nél a feleségem diplomás nekem pedig van egy üzleti vállalkozásom. Szükségem van egy személyi asszisztensre, aki segítene az üzlettel, és szintén értékelnék egy hosszú távú felállást, amelyben helyet kapnának a kiemelkedőbb képességeid és az élet élvezete. Fel tudok kínálni neked egy állást, mint a személyi asszisztensem, azzal a kiegészítő megállapodással, amit a hirdetésedben részleteztél, nagy örömmel találkoznék veled és remélhetőleg összeismerkednénk. Alább megtalálod az elérhetőségem, remélem hamarosan hallok rólad! Üdv, Henry
Érdekes ajánlat volt. A személyi asszisztenskedés nem járna annyi stresszel, mint a pszichológiai tanácsadás, de a szex része jó keresetet biztosítana. Talán ez volt a módja, hogy keresztezzem mindkét foglalkozást. Henryvel a Taylor Square-en találkoztam, és végigsétáltunk a Victoria Streeten egy kávézót keresve. Azonnal megtetszett a külseje; olyan volt, amit én csak „férfias férfi”-ként emlegetek- az ember látja maga előtt, ahogy áruszállító furgont vezet és együtt sörözik a haverokkal. Úgy a negyvenes évei közepén járhatott, egyenes, szőke, vállig érő haja volt és az a fajta kecskeszakálla, amit én csak „csiklócsiklandozó” névvel illettem. Szemét összehúzta, mint azok, akik hosszú éveket töltenek a szabadban. Valószínűleg valamivel száznyolcvan centi alatt lehetett, a teste kemény és szívós volt, és épp csak látszott rajta egy kis sörhas-kezdemény.
Henry elárulta, hogy a torták és sütemények a gyengéi, így olyan kávézót választottunk, aminek a kirakatában francia péksütemények sorakoztak. Csokoládés-karamellás sutit kért dupla adag tejszínhabbal. Én egy sima tejeskávét kértem hab nélkül.
– Kóstold meg! – nógatott, levágott egy nagy darabot a csokis sütiből és odanyújtotta a villáján.
– Nem, nem, köszönöm, nem kérek-feleltem, és hátrahőköltem az óriási falattól, amely bizonyára az ölemben végezte volna.
– Gyönyörű – nyilatkozott meg Henry, csokival teli szájjal.
– Nem jobb a szexnél, de hozzáfogható, hm? – Rám kacsintott.
Az attól függ, hogy az ember diétán van-e – feleltem mosolyogva.
Ugyan? –jelentette ki Henry.
– Bármikor szívesen látok egy jó étvággyal megáldott nőt! Nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor egy csaj csak salátát rágcsál. Szeretem, ha van mit fogni a nőimen.
– Szemügyre vette a mellemet.
– Meg a didkót!
Felnevettem.
– Szóval miért akarsz didkót venni? –faggattam.
Henry röhécselt – annak a férfinak a könnyed kacajával, akinek férfias a humora.
Hát – felelte –, sikerült több munkát elnyernem, mint amennyivel megbirkózom. Nem hittem volna, hogy egyszer eljön ez a nap! Szereztem egy multi-millió-dolláros szerződést egy bemutató falu felépítésére Nyugat-Sydneyben. Nem rossz, hm? A gond csak annyi, hogy teljesen behavaztam a munkával – több teherautó kellene, több építési helyszín, több eszköz és több muksó. Keresek valakit, aki segít nekem. Valakit, akinek jól vág az esze. Gondoltam, téged talán érdekel. Tudom, hogy az üzleti élet nem pont a te területed, de van benne sok minden más is. Amikor láttam a hirdetésed, azt gondoltam, itt a megfelelő lány a számomra – egy igazi mindenes. Nincs jobb, mint egy mutatós kísérő, hogy elnyerjük a pasik tiszteletét, azt hiszem.
– Szóval a munkát szeretnéd kombinálni a szexszel?
– Kicsit szokatlan, hm? – mondta Henry.
– Hogy őszinte legyek, nem tudom megengedni magamnak, hogy heti 1000 dollárt fizessek neked – most még legalábbis nem. De ha végeznél némi munkát is, akkor mehetne a dolog. Így két munkát kötnék össze, és papíron az egész még mindig jól mutat az asszony előtt. Nem rossz ötlet, hm? Nekem igencsak megtetszett.
– Miből állna a munka? – érdeklődtem.
– Főleg asszisztensi feladatokból – felvenni a telefont, begépelni a leveleket, rendszerezni a naptáramat – elég sok melót kell végigcsinálni. Az építők elég nehéz banda, ezért mielőtt kimegyek egy építkezési területre, előbb megpróbálok mindent megtudni róluk, így nem érnek kellemetlen meglepetések. Keményen melózom. De nem csak nehézségek lesznek – van benne sok móka is. Néha együtt kell elrepülnünk egy másik államba, vagy golfozni valamelyik ügyféllel. Vagy egyszerűen kivesszük magunknak a délutánt, és a paplan alatt töltjük az egészet.
– Ismét rám kacsintott.
– Hol vannak az irodáitok? – kérdeztem.
– Hova kéne bejárnom?
– Otthonról dolgozom – felelte Henry.
– Van egy csodás lakásunk Erskineville–ben, rengeteg a parkolóhely – szemben mész majd a dugóval, szóval reggel nem sok idő beérni. A munka teljes munkaidős lesz, de végezheted heti négy nap, ha akarod. Különben is, valószínűleg kárpótolsz majd ezért, amikor együtt elutazunk.
– És mi a helyzet a feleségeddel? Ő hol dolgozik?
– Ő bent dolgozik a belvárosban – nincs otthon túl sokat. De fontos nekem, hogy te kedveld őt, és ő is kedveljen téged. Bármit megtennék azért a nőért! Csak az a gond, hogy benne nem pörög annyira a libidó, mint bennem. Ne érts félre, igazi kis cafka, az összes haver ezt gondolja. Csak bízom benne, hogy legalább annyira megszeret majd téged, mint én. És akkor igazi jókat szórakozhatnánk együtt – előléphetnénk az árnyékból, hogy úgy mondjam.
Elvigyorodott. Nyilvánvaló volt, hogy sokat gondolkodott ezen.
– De a feleséged… szóval… hajlik erre? – kérdeztem.
– Csináltátok már hármasban korábban?
– Egyszer igen, de a másik csajszi nem volt oda a feleségemért – mondta Henry.
– De szerintem ott van benne a lehetőség. Mindig lecsekkolja a többi nőt. És jól karbantartja magát. Nincs annál rosszabb, amikor egy nő elengedi magát. De te tetszenél neki, lefogadom. Megjön majd az esze, tudom, hogy így lesz. Nem is kell más, mint egy dögös pipi, hogy egy kis színt vigyen a szexbe, hm? Valahol mérhetetlenül vonzó volt a dolog. Ő volt az első férfi, aki azzal állt elő, hogy őszinte lesz a feleségével velem kapcsolatban. Nos, idővel legalábbis.
– Szóval eleinte a feleséged ágyában szexelnénk a feleséged orra előtt? – próbáltam tisztázni.
– És először találkoznom kéne vele és összebarátkozni?
– Hát… aha. De ez így okés, nem? Annak, hogy veled dugok, semmi köze az iránta érzett szerelmemhez. Egyáltalán nem hülye-ő is tudni fogja ezt, főleg, hajói játsszuk meg a lapjainkat. Ha lassanként visszük bele. Még azt is hagyhatnánk, hadd higgye, hogy az egész az ő ötlete volt. Egy kicsit megvezethetnénk. Neked jól megy a széptevés, nem?
Ez volt a probléma egyik fele – valószínűleg igaza volt. A munkám könnyűvé tette a számomra, hogy jó kapcsolatot teremtsek az emberekkel. Nem voltam különösebben szeretetreméltó, csupán jól képzett! Szegény Mrs. Henrynek esélye sem lenne. Valószínűleg soha nem jönne rá, hogy időközben Henry meg én „gyakorolgattunk”. Nem tudnék összebarátkozni valakivel, akit tudatosan elárulok. Ez helytelen. Manapság nem törtem épp az erkölcsösség magaslataiba, de ilyen mélyre nem akartam süllyedni.
– Őszinte leszek, Henry. Sok vonzó dolgot mondtál, de hacsak nem beszélsz a feleségeddel a kezdetektől, nem tudom megtenni, így is épp elég nehéz. Különben is, nem vagyok túl jó a hazudozásban; főleg nem szemtől szembe. Sajnálom. Nem hiszem, hogy tudok segíteni. Köszönöm, igazán hízelgő a dolog, de nem hinném, hogy én vagyok számodra a megfelelő lány.
Henry döbbentnek tűnt.
– De hát nyilván nem kapsz ennél jobb ajánlatot! Senki nem tudná megengedni magának, hogy egész héten várj rájuk! Jó kis terv, csak épp nem túl megvalósítható. Jobb, ha nekem dolgozol, hm? Így mindenki nyer.
Felnevettem.
– Meg lennél lepve, Henry. Őszintén szólva, te vagy az egyetlen, aki azzal állt elő, hogy mást is csináljak neki. A legtöbbjük valószínűleg elszörnyedne a gondolattól, hogy bevonjon a munkájába! Szeretik, ha tartom a lépés távolságot az életüktől. Sajnálom, hogy nem tudsz megengedni magadnak, de az kizárt, hogy ledolgozzak egy 40 órás hetet és még szexeljek is veled.
Micsoda arcátlan szavak! „Nem tudsz megengedni magadnak.” Hát ezt sem mondom valami gyakran.
– A rohadt életbe! – mondta Henry és a fejét rázta.
– Vannak fickók, akik mindent megkapnak. Egy vagyont kereshetnek!
– Hamarosan te is egy vagyont keresel majd – mondtam neki bátorítóan.
– Ha sikerül ez az üzlet, észbe se kapsz, és már benne is leszel a száz legjobban menő cégben.
Elnevette magát.
– Remélem, igazad van. Nem gond, ha tartjuk a kapcsolatot? Talán valamikor megihatnánk egy sört?
– Persze – válaszoltam.
Visszasétáltam vele a kocsijához – természetesen egy Ford V8 teherszállító furgon volt. Szokatlanul csillogó-villogó egy építőhöz. Talán ő sem szerette bepiszkolni a kezét.
Miközben hazafelé sétáltam, erősen bizakodtam, hogy a helyzetem soha nem válik annyira kétségbeejtővé, hogy aztán mellette kelljen ülnöm abban a furgonban. Már az is épp elég rossz, ha az ember elárulja a feleségét; ám egy barát elárulása megbocsáthatatlan. Henry azt javasolta, hogy tegyem meg mindkettőt.

fel